Két téma van, amit minden magyar fiatal ezerszer átrág minden barátjával újra és újra: a külföldre költözés és a házvásárlás. Állítólag a csodás nyugaton nincsen akkora vágy a saját ingatlanra, mindenesetre Magyarországon nagyon magas a saját ingatlanban élők aránya és nagyjából része is a felnövés/saját lábra állásának (Orbán Viktor híres mondása is ide utal: “Három gyerek, három szoba, négy kerék”).
Amikor a ház/lakásvásárlás szóba kerül, alapvetően a következő témákat szokás körbejárni:
- Annyira drága az albérlet, mennyivel jobb lenne, ha ezt a pénzt inkább egy hitelbe tolhatnám, legalább gyarapodna a vagyonom!
- Úristen, ez RENGETEG pénz, nekem sosem lesz pénzem az önerőre.
- Most már elég öreg vagyok ahhoz, hogy csendes, nyugodt környéket jobban értékeljem, mint a belváros közelségét?
Albérlet vs saját ingatlan
A most rendelkezésre álló tőkém jelentős része rendelkezésemre állt négy éve is és akkoriban volt is sok gondolkozás, hogy vegyek-e egy saját lakást (referenciaként, akkoriban egy újépítésű, földszinti lakás a Vágóhídnál 27M forint lett volna). Amim nem volt akkoriban, az
- kedvem egyedül lakni: imádtam a barátaimmal lakni, sosem laktam egyedül. Megvan a maga előnye (és egy idő után egyre jobb lakásokba költöztünk egyre több nm/fő aránnyal), de engem nagyon megrémített a gondolat, hogy egy huszas évei végén lévő, egyedül lakó karrierista legyek mint, hogy kipróbáljam.
- Bizonyosságom, hogy én 27 évesen ehhez már elég felnőtt vagyok (+de mi van, ha külföldre költözök?? (semmi, majd kiadom))
- Feleségem (CSOK, babaváró, stb).
Amit nem szabad elfelejteni, hogy az albérlet ad rugalmasságot is: ha baj van a házzal, akkor a főbérlő (is) próbál utánajárni ill. ha évente egyszer (ha akarsz) tudsz változtatni azon, hogy hol élsz. Mi pl. a feleséggemmel egy helyen dolgozunk, és amikor az iroda a 11. kerületből a 13.-ba költözött, pár hónapon belül követni tudtuk és a 45 perces BKV-t 10 perc sétára cseréltük.
Abban biztos votlam, hogy ha megállapodok, akkor kertes házban szeretnék lakni – amit persze nem tudtam, hogy ez a megállapodás milyen gyorsan jön el. Ha ez a pár éven belül végigmegy, akkor az illeték és lakásvásárlás egyéb költségei miatt lehet, hogy anyagilag nem érné meg megvenni a lakást, így viszont indokolatlan lenne az albérlettel járó szabadságot feladni.
Amivel nem számoltam persze, az az ingatlanárak emelkedése. Utólag már tudom, hogy nem venni egy lakást 2017-ben az eddigi életem legrosszabb anyagi döntése volt: amit anno 30 körül meg tudtam volna venni, ma már garantáltan érne 40et (ha nem többet). Én a kockázatmentes megoldást választottam, ezáltal viszont nem realizáltam a potenciális hasznot – azt hiszem én ezt javaslom nektek is kiértékelni.
Úristen, ez rengeteg pénz
Amiért kiköltözöl az a kert, a nyugodtabb környék és a +2-3-mal több szoba. Amit fizetsz érte az a napi szintű ingázási idő.
Én kb azt láttam (2021 tavasz), hogy 50 millió alatt nincs családi ház amit érdemes megvenni (és ezt is fel kell újítani még). 50 körül már tudsz házat venni (kompromisszumokkal) és minél közelebb kerülsz a 70-hez, annál kevesebb kompromisszumot kell kötnöd.
Ha nincs 50 milliód a házra, szerintem még ne költözz ki. Vegyél egy lakást (7M forint önerővel már tudsz 35M forintért venni egy 2 hálós felújított panelt élhető környéken), maradj tovább albérletben, de túl nagy a kockázata annak, hogy a mindennapi dugóban/vonaton ülve nem éreznéd úgy, hogy megérte.
Most már elég öreg vagyok
Három jele van annak, hogy készen állsz a messzebb lévő kertes házhoz:
- már inkább nem kocsmába jársz, csak átugrasz a barátaidhoz beszélgetni
- amikor havi 1x mégis elmész valahova, nem zavar, hogy 15e forint lesz csak hazajutni
- van kivel megosztanod az otthonod (mivel mindentől messzebb leszel, kevesebbet jársz el, ezért fontos, hogy ne unatkozz annyira otthon sem).
+1: Ez kicsit a Covid hatása (erről lesz majd külön cikk), de sokat segít, ha nem kell minden nap bejárnod a munkahelyedre.
Minél több jelt érzel magadon, annál biztosabb lehetsz a döntésedben. Én megvártam mind a hármat.
