Ha nagyon tömören szeretnék fogalmazni, csak azt mondanám, hogy ez az a Harry Potter játék amire mindig is vártunk.
Generációnk talán legmeghatározóbb olvasmánya és univerzuma a Harry Potter. Én, sok társammal együtt évente (nálunk karácsonykor megy, mert ez az ultimate komfort-film) újranézem az összes filmet, időről időre újraolvassuk az összes könyvet. Absolute működik a nostalgia, minden évben tisztán emlékszem milyen volt 12 évesen a soundtracket hallgatva a könyveket olvasni, milyen volt az ötödik részt karácsonyra megkapni (és egész éjjel fent maradva olvasni).
Ide visz vissza a Hogwarts Legacy is. Mint játék, persze vannak hiányosságai, nem tökéletes, de egy tisztességes open-world játék, viszont abban az univerzumban, ami nagyon sokunknak az egyik kedvence! Annyi, de annyi mindent belezsúfítottak a játékba:
- a Roxfort (Hogwarts) hatalmas, tele felfedeznivaló titkokkal. Mint egy könyv, végigvisz egy tanéven, a sorting ceremonytol a house cup lezárásáig
- jársz mindenféle tanórán, ahol felfedezheted ugyanazokat a dolgokat, mint Harry
- megmentesz benne egy hipogriffet
- találkozol sárkánnyal
- Jársz a Hogsmeadeben és a három seprűben
- Repülsz seprűnt (kviddics nincs 🙁 )
- …
Még rengeteg dolgot lehetne írni, a lényeg, hogy felfedezheted a Roxfortot es eltölthetsz benne egy tanévet és valahogy úgy, ahogy elképzelnéd. Van persze egy fősztori is (hozza a szintet, de semmi spec), vannak barátaid, vannak mellékszálak (az egyikben az egyik barátod a cél szentesíti az eszközt elvén a sötét varázslatokkal kacérkodik és hozza be a morális dilemmákat). Nehéz objektív megítélni, mert ha nem 10 éves lettem volna amikor eredetileg átélem az univerzumot biztos nem tetszett volna ennyire.
A hangulat egy idő után megváltozik, a kis Roxfortos diákból egy idő után egy giga-chad varázsló leszel: valószinűleg unalmas lett volna 30 órán keresztül csak diákoknak segíteni a silly problémáikban, de visszagondolva az volt az igazán fun része a játéknak. Én a tipikus jófiú utat választottam (what would Harry do?), de aki akar, az lehet a kor aktuális Voldemortja is mint sötét varázsló (a játék végén Adava kedavzrazod a trollokat ha akarod).
A gyűjtögetés része elég erős volt, de ezt sikerült jól megvalósítani. Lehet különböző állatokat begyűjteni, őket 25 percenként lehet a tollukért/bőrükért farmolni, lehet ültetni növényeket, potikat főzni – teljesen grindolás-barát a játék és egy jó, kellemes köntösben teszi ezt.
A rejtvények meglepően nem egyszerűen: nyílván egy kicsit ráérez az ember, de nem éreztem azt, hogy teljesen hülyének vagyok nézve vagy, hogy nagyon gyerekeknek csinálták volna, élvezhető volt felnőttként is, némelyiken elég sokat törpöltem. 45 óra volt a játék úgy, hogy ha volt mellékküldim akkor azokat megcsináltam a fő küldetések előtt, de nem gyűjtögettem össze minden szir-szart (amiből amúgy rengeteg van, talán túl sok is).
Ha pontoznom kéne, valahol 8 és 9 között libben. Valószínűleg 7, ha nem vagy nagy HP fan, 8, ha átlagosan vagy az és 9, ha éppen a karácsonyi kötelező újranézések után amúgy is el vagy veszve a világban : – )
